Sikeres út az égbe

Sikeres út az égbe

Az embernek minden korban nagy vágya volt, hogy kiszakadjon a Föld
vonzáskörében, s legyőzve a gravitáció föld felé vonzó erejét eljusson a
magasságokba. Amikor a XX. század elején végre sikerült repülőgéppel a
magasba emelkedni, máris új cél lebegett az emberiség előtt: meghódítani a
végtelen világűrt, s itt aztán már tényleg nincs vége a további céloknak.
E véget nem érő sorban az egyik ilyen nagy vágy az volt, hogy ember legyen
a Holdon, ami Neil Armstrong, amerikai űrhajósnak sikerült
először1969-ben. Ha ember nem is, de ember által alkotott tárgy már három
évvel korábban, 1966-ban leszállt a Holdon. Ez volt a Luna 9 nevű szovjet
űrszonda. Az űrszonda sikeres holdra szállását tizenegy balszerencsés
kimenetelű kísérlet előzte meg. Volt olyan űrszonda, amelyik lezuhant, egy
másiknál irányítási hibák merültek fel és eltévesztve a célpontot eltűnt
az űrben, több másik pedig a fékezőrendszer hibája miatt becsapódott a
Hold felszínébe. Az űrtragédiáknak sajnos azóta sincs vége, gondoljunk
csak a Challenger űrrepülőgépre (1986.), amely nem sokkal a felszállás
után robbant fel 7 űrhajóssal a fedélzetén vagy a Columbia katasztrófájára
(2003.), amikor visszatérés közben darabokra hullott az űrjármű szintén
hét emberéletet követelve. A világűr meghódításában sikerek és kudarcok
egyaránt előfordulnak.

Szűz Mária mennybevételét ugyan semmiképpen sem nevezhetjük űrutazásnak,
de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy sikeres út volt a mennybe. Az ő esetében
nem voltak korábbi sikertelen próbálkozások, nem voltak céltévesztések, s
nem fordultak elő emberi hibák sem. A mindenható Isten az Istenanyát
megdicsőítette azzal, hogy "földi életpályája befejezte után testével,
lelkével felvette őt a mennyei dicsőségbe" - miként ezt XII. Piusz pápa az
Egyház több évszázados hitére épülve, az 1950. november 1-én kihirdetett,
Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli
rendelkezésében megfogalmazta.

Ma, Nagyboldogasszony napján, Szűz Mária mennybevételének ünnepén azzal a
szándékkal tekintünk Jézus anyjára, hogy életében szemügyre vegyük
mindazokat a lelki értékeket és kincseket, amelyek alkalmassá tették őt
arra, hogy sikeresen megérkezzen abba a mennyei dicsőségbe, amelyet Isten
minden ember számára készít, s amely nekünk is a legfőbb célunk. Az első
ilyen érték, hogy Mária egész életét Isten szolgálatába állította, és azt
tette, amit saját hivatásaként megismert: üdvösségünk szolgálatába lépett.
Milyen szép volna, ha mi is keresnénk, megtalálnánk, és mindig
teljesítenénk Istentől kapott hivatásunkat!

Másodszor azt érdemes kiemelnünk Mária lelki értékei közül, hogy milyen
bensőséges szeretettel kötődött fiához, Jézushoz. Több volt ez, mint az
édesanya szeretete gyermekei iránt. Benne volt ebben a szeretetben az
ember szeretetteljes alázata és engedelmessége Isten iránt. Ha mi is
mindennél és mindenkinél jobban szeretjük Jézust, egyenes utunk lesz az
égbe.

Harmadszor pedig talán érdemes rácsodálkoznunk arra, hogy Szűz Mária élete
sem volt könnyű, neki is meg kellett küzdeni az emberi élet minden
fájdalmával és gondjával. De ezeket a nehézségeket, kereszteket bölcsen
elfogadta és hordozta. Igen, bölcsen, mert fel kell ismernünk, hogy
keresztjeink hordozása is szükséges ahhoz, hogy az üdvösségre eljussunk.

Végezetül még egy gondolat: Mária mennybe felvételének mai ünnepe azt is
tanítja nekünk, hogy emberi életünk nincs véglegesen bezárva a születés és
a halál keretei közé, hanem mindannyian arra kaptunk meghívást Istentől,
hogy eljussunk hozzá a mennybe, az örök életre. Ezen hivatásunk sikeres
teljesítésében segítsen minket a mi égi édesanyánknak, a mennybe felvett
Boldogasszonynak égi pártfogása! Jussunk el mi is az égbe!