Botond látogatása

Délutáni sziesztámat töltöttem, amikor megszólalt a telefonom. Rég nem látott fiatal barátom jelentkezett. Botondról tudni kell, hogy egy volt évfolyamtársam, és a barátnőm fia, akit a születése pillanatától fogva, kicsit fiamként kezelek, és ő is maminak szólít. Sok időt töltöttem Botonddal, ha Évának és Gergőnek más halaszthatatlan dolga akadt, mindig szívesen vigyáztam rá. A szülők és nagyszülők akkor még egy kisvárosban több száz kilométerre laktak tőlünk.

Botond nagyon jó tanuló volt, így természetesen útja az egyetemre vezetett. Jogot tanult. Aránylag könnyen vette az akadályokat, sok barátja akadt a csendes, jó modorú fiúnak, mégis sokszor egyedül érezte magát. Szülei klasszikus családban nevelték. Nem voltak gazdagok, de olyan értékrendet kapott stafírungként, amelyet ma kevesen ismernek, még kevesebben fogadnak el a fiatalok között.

Kis iskolásként tapasztalható volt, hogy minden kislány tetszett neki, aki pörgős szoknyában járt, masnival, vagy színes csattal díszítette a haját. Órákat tudott otthon beszélni róluk, felöltöztette őket a legszebb tulajdonságokkal. Nem változott ez a szokása kamaszként sem. Igen ám csak, hogy addigra eltűntek a szoknyácskák és a szalagok, meg a színes csatok. Helyébe léptek a farmeros, nadrágos lányok, festékkel, szilikonnal, és óriási egóval feldíszítve magukat. Botondnak már csak pár fiú barátja maradt. A fiúk egy része családot alapított, többen már el is váltak az óta, mert rosszul választottak. Másik részük a diszkók villogó fényeiben, fülsüketítő hangzavarában, és az alkohol, drog mámorában keresték a kikapcsolódást. Ők hárman sportrendezvényre, hangversenyre, színházba, esetleg moziba jártak. Maradtak csodabogarak. Múltak az évek. Kalandok jöttek, mentek, nem találtak párt maguknak. Így éldegélt a három jó barát. Vágytak ők tartós kapcsolatra, hogy ne vágytak volna, de az igényeiket nem a mai világhoz mérték.

Érdekes eset történt. Erdélybe, lakodalomba voltak hivatalosak. Ment is a három legény. Soha ilyen jól nem érezték magukat, havasok mellett, a hegyek között valami megmagyarázhatatlan harmónia áradt szét bennük, a várakozás öröme, a megfoghatatlan boldogság reménye. Tudták ők nagyon jól, hogy a különleges energia hatására emocionális hormon szabadul fel az agyban ez meg sokszorozza az örömérzést, mégis csak az isteni energiára figyeltek.

Eljött a délután, megkezdődött a lakodalom. Mint ha mesében lennének. Festetlen lányok, a maguk szépségében, egyszerű, de szép ruhákban, testük természetességét mutatva jelentek meg a nagy napon. Nem voltak szilikon csodák, műszempillák, épített körmök, és szolárium barna dekoltázsok. Igazi hús-vér lányok, asszonyok voltak ők. Közvetlen, barátságos, őszinte, egyszerű emberek. Halljatok csodát! Ilyen tényleg csak a mesében létezik, mindhárom fiú hamar megtalálta a párját, egy-egy csinos székely lány személyében, akikkel, beszélgettek, táncoltak, amikor a lakodalom véget ért, elköszöntek, és haza jöttek. Egész úton a lányokról beszélgettek. Jöttek, mentek a telefonok, emailek, és maguk a fiúk is. Később a lányok is. Ennek már két éve. A fiatalok között a barátságból szerelem lett. Az egyik pár azóta menyasszony és vőlegény, ki van tűzve a lakodalom.

Nemrég Viola, Botond párja jelentkezett a főiskolára, hitoktató szeretne lenni. Sikerült a felvételije, így áttelepül, döntött.
Amikor Éváék meg ismerték, a lányt, rögtön megszerették az egyszerű kedves teremtést, ők is döntöttek, Botond nagymamájától örökölt kis lakását átadják neki, hogy ne kelljen borsos albérletet fizetni. Az elmúlt héten találkoztak a szülők. Egyszerű csodálatos emberek, igazi székelyek. Eddig ismerem a történetüket.

Nagyon vártam az estét, nem tudtam elképzelni, mi ez a nagy titokzatosság, amit Botond négyszemközt, és csak velem akar megbeszélni.

Gyorsan elkészítettem négy almát sütésre, mert imádja a sült almát.

Mire megérkezett megtelt a lakás a sültalma és fahéj illatával. Az asztalon néhány vaníliás félhold társaságában ott gőzölgött a galagonya, fehér fagyöngy teakeverék. Ezt nagyon szerette, nagymamájával is ezt fogyasztották, akinek szív problémái voltak, mézzel, citrommal ízesítették. Mi is rászoktunk az óta, amióta Elzától, a nagyitól hallottam ennek a jótékony hatásáról.

Botond, mint mindig, most is vidáman érkezett., az elmaradthatatlan rózsával. Ahogy ajtót nyitottam neki, felkapott meg pörgetett, mindig így üdvözöl. Mondtam is neki, igaz, hogy töpörödöm, de kerekedek is, így jó lesz vigyázni, mert lassan nem bír megtartani, és elejt. Nevetett egyet, majd letett az előszoba közepére.

Alig vártam, hogy elkezdje a mondandóját, ezért gyorsan az ebédlőbe vezettem, leültettem, és közöltem vele, hallgatom.

-Tudod, mami, két éve ismerem Violát. Mindenben hasonlóak vagyunk, egyformán gondolkodunk a világ dolgairól. Olyan érzésem van sokszor, hogy ő hamarabb kimondja, amit én gondolok. Mintha ő és én egyek lennénk. Egyre többször gondolkodom azon, tovább kellene már lépnünk. Azt is tudom mindenki, ezt várja tőlünk, de nem mondja senki, mert ti olyanok vagytok, hogy hagyjátok élni az életünket, a lélek szabadságával. Miért mondtam, hogy ti, mert te is az életem része vagy, azért vagyok most itt. Tehát elmesélem, mi történt velem a minap.

Emlékszel még Juditra. Azt hiszem a szerelem fuvallata nála érintett meg. Akkor szakítottunk, amikor vettem két koncert jegyet. A megbeszélt időben pontosan érkeztem. Farmerben és pulóverben fogadott. Néztem rá, és az órámra, mondtam, siessen öltözni, mert elkésünk. Öltözni? Kérdezte tőlem gúnyosan. Fel vagyok öltözve, mehetünk. Kértem, tisztelje meg a művészt és vegyen fel egy normális ruhát, erre nem, hogy felöltözni nem volt hajlandó, hanem magából vetkőzött ki, azt kiabálta, paprikajancsi báb vagyok, öltönyöstől, virágostól, mert vegyem tudomásul, rajtam és virágaimon röhögnek a barátnőivel, amikor én elmegyek, és ő lemegy hozzájuk a Plázába. Azt hittem, akkor ott, rögtön meghalok. Ott állt előttem az a nő, akibe szerelmes vagyok, de nem is ismerem. Nem gyűlöltem, csak magamat hibáztattam. Azt sem tudom, hogy jöttem el onnan.

Sokáig nem találkoztunk. Virágot az óta rajtatok kívül csak Viola kap tőlem, aki azonnal vázába teszi, és az asztal közepére helyezi.

Szerdán összefutottam Judittal. Szembe jött velem, messziről mosolygott, mikor közel ért hozzám, akkor ismertem fel azt a gúnyt a mosolyába, amit utoljára láttam rajta.

Na, mi van, láttalak a vastag lábú, szoknyás barátnőddel, nem kellene neki egy kis fogyókúra? Kérdezte gúnyosan. Rettentő nyugalom töltött el, ezeket az ocsmányságokat hallva, és azt válaszoltam neki.
Judit, Te megint tévedsz, akivel láttál, nem a barátnőm, hanem a gyermekeim édesanyja. Remélem, te is hamarosan megtalálod a párodat, ha eddig nem sikerült. Megfordultam és ott hagytam.
Az óta egyfolytában az motoszkál a fejembe, hogy kimondtam azt, amit érzek. Most azt szeretném megkérdezni tőled, szerinted megérettem én arra, hogy apa legyek, mert az óta erre vágyom. Elhallgatott, a válaszomra várt. Tudta ő nagyon jól, hogy az érett férfiaknál jelenik meg a vágy a családalapításra, csak megerősítést akart tőlem hallani.

-Akkor, mikor lesz a lánykérés, kérdeztem.

-A jövő héten, mikor itt lesznek Viola szülei, mondta mosolyogva, majd hozzátette, készülhetsz a lagzira mami.